In memoriam Dienes Valéria I.

Digitális fotó

Multi- és hosszú expozíciós kisérlet

2001

Az orkesztika szó maga annyit jelent, hogy a mozdulatok művészete és tudománya. Az orkesztika szó jelentése magában hordozza annak az ősi kornak az emlékét, amikor a művészetek még nem voltak szétválaszthatók a tudományoktól. Dienes Valéria életművén belül az orkesztika három dolgot jelent, egyrészt jelent egy stílust, ami a századfordulós szabad tánc stílusában született, a duncani vonulatot követve a lehető legtermészetesebb emberi mozdulatokat próbálja koreográfiai és tanítási nyelvként értelmezni. Másrészt kialakított egy saját alkotói metódust is. Az Orkesztika Iskola életében több alkotói ciklus volt megfigyelhető, Dienes Valéria jó néhány tanítványa a korai, szabad táncos stílust vitték tovább és tanították a nyolcvanas évekig. Harmadszor az orkesztika egy elméleti leíró tudomány is, táncelmélet, amely megpróbálja vizsgálni, összegyűjteni a mozdulatok tárházát, lejegyezhetővé teszi a táncot. Itt kapcsolódik össze a valóságelmélet és az orkesztika. Ez a rendszertan 1912-től 1944-ig a gyakorlati munkával egybekötve folyamatosan fejlődött. Miután betiltották a műfajt, 1949-től Dienes Valéria írásban dolgozott tovább az elméleten, majd fia, Dienes Gedeon folytatta a munkát, ma pedig én foglalkozom ezzel a kutatással, hagyománnyal. Az orkesztikai kutatások hasonlítanak a kor másik nagy magyar táncosának, Lábán Rudolfnak a táncelméletére. Ez a két elméleti iskola létezett a korszakban.

Fenyves Márk: „Az orkesztika hungarikum” in: FIDELIO